Savanyúság az egészségért! Olyan időket élünk, amikor mind jobban igyekszünk odafigyelni az egészségünkre. Rengeteget hangsúlyozzák a szakemberek, hogy amennyire csak tehetjük, kerüljük a finomított élelmiszereket, amik tele vannak tartósítószerrel, színezékkel, egyéb adalékanyagokkal.

Amellett, hogy ezek nem természetes anyagok, nagy veszélyt is jelentenek az emberre nézve, hiszen nagyon súlyos allergiás reakciókat válthatnak ki, túlérzékennyé válhatnak rá egyesek. És akkor a hozzáadott cukrokról még nem is beszéltünk. Az emberek nagy többsége szembesül ezzel a problémával, és megpróbál tenni azért, hogy egészségesebb életmódot folytathasson.

Hagyományos vs. modern élelmiszerek

Ehhez természetesen az is hozzátartozik, hogy milyen annak az ételnek a minősége, amit beviszünk a szervezetünkbe. Igyekszünk vegyszermentes kerteket kialakítani otthon. Így legalább biztosak lehetünk benne, hogy semmilyen méreganyag, gyomirtó nem kerülhetett sem a talajba, sem a növényekbe. Kertünk terméseit nyugodt szívvel és jóízűen fogyasztjuk el, hiszen mi neveltük őket, tudjuk, hogy semmi káros hatóanyag nincs bennük.

De hogy ne csak akkor tudjuk fogyasztani őket, amikor éppen szezonjuk van, tartósítsuk őket télire.

Itt pedig érdemes visszanyúlni dédszüleink idejébe. Számukra még nem volt természetes az, hogy elmennek a boltba, leveszik a polcról a kedvükre való tartósítószert, és már meg is oldották a télirevaló befőtt és savanyúság tartósításának problémáját. Tény és való, hogy hosszabb ideig el fognak állni a dolgok, ha tartósítószer van bennük, azonban a kérdés az, hogy ez mennyire egészséges a szervezetünk számára.

Az „öregek” akkor azért választották ezt a módszert, mert nem volt más lehetőségük. Ma pedig azért térünk vissza hozzájuk, mert rájöttünk, hogy nem feltétlenül mindig a modern módszerek jelentik a jobb vagy egészségesebb megoldást. Meglepődve tapasztaljuk majd, hogy ezek a dolgok örök érvényűek maradnak. Hiszen olyan elvek mentén működnek, amelyek elévülhetetlenek.

Fermentálás

De nem is húznám tovább a szót, hanem térjünk rá az egyik legrégebbi savanyítási módszerre, a fermentálásra.

A fermentálást nevezhetjük ugyan savanyításnak, bár inkább erjesztés. Leginkább zöldségféléket szoktunk fermentálni.

Ennek a módszernek az a előnye, hogy a termések felületén megtalálható jótékony baktériumok végzik a dolgukat.

Sokféleképpen lehet fermentálni. Többek között fermentálás útján készül a bor, az ecet, a sör, a kovász és természetesen a savanyú káposzta. Akár gabonaféléket is fermentálhatunk. Ezeket pedig beolthatjuk sajtkultúrával, és így növényi alapú sajtot fogunk kapni.

A legismertebb fermentálási módszer, ha felöntőlével dolgozunk. Itt nincs szükségünk másra, csak felforralt, majd visszahűtött vízre. Ebbe keverünk bele sót. Kizárólag csak jódmentes sót használjunk, mert a jód is megöli a jótékony baktériumokat.

Veszünk tehát egy tiszta üveget, amibe beletöltjük a megmosott, megtisztított zöldségféléket. Arra ügyeljünk, hogy a hibás részeket vágjuk ki, hiszen ott könnyen romlásnak indulhatnak. Minden egyes növénydarab legyen a lében, egyik se lógjon ki belőle!

Igazi családi program, nem igaz?!

Amikor a kívánt zöldségeket felöntöttük a lével, akkor olyan helyre kell tennünk az üveget, ahol állandó hőmérséklet van. Viszont közvetlen napfény ne érje az üveget.

A felöntőlé

Egy liter vizet felforralunk, hogy a klór eltűnjön belőle. Hűtsük vissza, majd keverjünk hozzá 20 g sót.

Fontos, hogy a zöldségeket leszorítsuk, nehogy akár egy darab is kikandikáljon a léből. Ha kell, akkor használjunk leszorítót. Ügyeljünk rá, hogy ne legyen légrés az üveg teteje és a lé között. A légrésben sajnos tenyészhetnek a penészgombák. Ezt pedig nem szeretnénk.

És ami még kell, az sok türelem. 3-4 nap múlva megkóstolhatjuk, hogy elég savanyú-e a lé. Ha igen, akkor az üveget tegyük a fridzsiderbe. Innentől kezdve pedig már fogyasztható is a savanyúság.

Összegezve a fentieket, elmondhatjuk, hogy az alapvető dolog, amire szükségünk van, ha fermentálni szeretnénk, az a rendkívül alaposan megtisztított, csírátlanított, tökéletesen záródó üveg. Ha ez megvan, akkor szinte minden megvan. Ezen felül persze kell még például jódmentes só, víz. A fermentálással készült zöldségek sokkal több vitamint tartalmaznak, mint az ecetben tartósított savanyúságok.