Amikor elhangzik a hegymászás szó, akkor mindenki hirtelen visszahőköl, mert arra gondol, hogy kizárólag a profi, edzett hegymászók sportja. A szemek előtt kötelek, izmos kezek jelennek meg, akik meredek sziklafalon kapaszkodnak fel, vagy épp a havas és jeges Mount Everest csúcsai, ahol az életük kockáztatásával jár a megmászás.

Ez mind igaz is, amennyiben edzett sportmászókról van szó. Azonban teljesen más a dolog a profik, valamint a kezdő, még nem túl sok tapasztalattal rendelkező túrázók esetében.

A hegyi túraútvonalakat nehézségi szintjük alapján különböző fokozatokba sorolják. Ez egy nemzetközileg elfogadott besorolás, amit a Nemzetközi Hegymászó és Sziklamászó Szövetség weboldalán is megtalálhatunk. Ebben a rendszerben római számokkal jelölik meg az útvonalakat azok nehézségi fokozatának alapján. A nehézségi fokozatok 0-tól XII-ig terjednek. Értelemszerűen a 0-s a legkönnyebb, míg a XII-es a legnehezebb kategória.

Hegymászás kezdőknek

Hegymászók körében a 0-s kategória nem is számít hegymászásnak. A terep ugyan emelkedőkkel és lejtőkkel tarkított, mégsem magas hegy, inkább csak domb. Ezek olyan túraútvonalak, ahol nem kell hegyet mászni (legalábbis nem a szó szoros értelmében vett mászásra gondolva), az útvonal pedig ki van jelölve. (Fontos, hogy a kijelölt útvonalról sohase térjünk le, vagy ha eltévedtünk, akkor azonnal hívjunk segítséget!)

Természetesen ezeken az útvonalakon is lehetnek meredek emelkedők vagy lejtők, így az előzetes felkészülés (a jó kondíció) igen fontos elvárás itt is. Fontos az, hogy ne akarjuk minél gyorsabban teljesíteni a távot, hanem ragaszkodjunk a saját tempónkhoz, hiszen rajtunk kívül más nem tudja, hol vannak a határaink.

Amikor hegymászásról beszélek, akkor nem kell azonnal a világ legmagasabb hegyeire gondolni. Az már a profi, jól felkészült, több éves tapasztalattal rendelkező túrázók és mászók terepe.

Hegymászás vs. hegyi túra

Tulajdonképpen itt a nagy különbség a két tevékenység között. Túrázás során általában nem szükséges kötelet használni, vagy kézzel felhúzni magunkat, míg mászáskor elengedhetetlen, hogy használjuk felkapaszkodásra a kezünket és kötelet.

Mindezt hosszú évek gyakorlása és edzések, hegymászó tanfolyamok sorozata után, hiszen megfelelő izomzat, szédülésmentesség nélkül nem is kivitelezhetőek ezek a mászások.

Na de térjünk vissza a rendszerezéshez. Mivel senki sem hegymászónak születik, így valahol el kell kezdeni. Erre kiváló a 0-s fokozatú terep. Itt lehetnek ugyan emelkedők, meredekek is, de nem ez a jellemző. Bizonyos erőnlét azonban szükséges, ha végig akarjuk csinálni.

Az útvonalak hossza változó, általában több lehetőség közül lehet választani, és azt is eldönthetjük, milyen időjárási viszonyok közepette akarunk nekivágni. Érdemes azonban úgy döntést hozni, hogy tisztában vagyunk fizikai állapotunkkal és teljesítőképességünkkel.

Fokozatok

Az I-es fokozat más meredekebb terepet jelent, de még ez is alkalmas kezdők számára, amennyiben megfelelő erőnléttel rendelkeznek és szigorúan követik a biztonsági előírásokat. Ezeken az utakon néha már használni kell a kezünket is (de még mindig nem kell függőleges sziklafalra felmászni), sőt kötelet is, amennyiben a túravezető úgy ítéli meg, vagy mi biztonságosabbnak érezzük úgy.

A II-es fokozatú terep is még ajánlott kezdőknek, akik már végigcsinálták a 0-s és az I-es nehézségi fokozatú terepet, de szigorúan csak tapasztalt mászó kíséretében. Itt már alapfelszerelésnek számít a kötél a biztonság megőrzése érdekében, és a kéz is többet dolgozik az egyensúly megtartása miatt. Ha voltunk annyira lelkesek, hogy elvégezzünk egy hegymászó tanfolyamot, akkor kíséret nélkül is nekivághatunk. De mindig tartsuk szem előtt, hogy első a biztonság!

A magasabb fokozatú kategóriák már tényleg csak a profik számára javasoltak.

Manapság egyre több lehetőségünk van amatőrként bepillantanunk a szikla- és hegymászók misztikusnak vélt világába, hiszen egyre népszerűbb úti célok a biztosított mászóutak. Ez azt jelenti, hogy olyan ösvényeken haladunk, ahol létrák, függőhidak, vaskapcsok, drótkötelek segítik az előrehaladást.

Készülj fel!

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy minden egyes túrát előzzön meg felkészülés. Akármennyire is kibiztosított úton haladunk, ha nem vagyunk teljesen fittek, vagy esetleg tériszonnyal küzdünk, akkor gondoljuk át a dolgot. Ne akarjunk erőnk felett teljesíteni. Figyeljünk oda, hogy öltözékünk, felszerelésünk, cipőnk megfelelő legyen. Senki sem szeretne egy bokatörést csak azért, mert nem a túracipőjét vette fel, és a szabadidőcipő talpa megcsúszott egy kövön.

Arról se feledkezzünk meg, hogy ezek a túrák (bármennyire is a könnyebb, nem túl nehéz kategóriába tartoznak is) komolyan igénybe vehetik a szervezetet, ezért mindig gondoskodjunk a megfelelő víz– és élelempótlásról.

Vágjunk bele, menjünk el egy tapasztalt hegymászó által vezetett túrára! Tapasztaljuk meg, milyen is az, amikor leküzdjük a különböző szintkülönbségeket, önmagunkat!

Kalandra fel!