A mohácsi busójárás
Mohács említésekor általában két dolog szokott a legtöbb ember eszébe jutni. Az egyik a hírhedt, nem túl szép eredménnyel végződő mohácsi csata, ahol a törökök csúnya vereséget mértek a magyar seregekre, több száz évre uralmuk alá hajtva az akkori Magyarország egy részét.
A másik dolog pedig, ami Mohácsról eszünkbe jut, az a busójárás.
A busójárás eredete és története
A busójárás egy néphagyomány, népszokás, amit Mohácson igen intenzíven ápolnak. A Mohácson és környékén élő katolikus vallású horvát népcsoport, a sokácok téltemető, tavaszváró népszokása.
A busójárás 2009 óta az UNESCO szellemi és kulturális örökség listáján is szerepel. Valamint annak ellenére, hogy nem tisztán magyar szokásról van szó, a busójárás mégis elnyerte a hungarikum címet 2012-ben.
A török kivonulása utáni időben a Mohácsra és környékére betelepült sokácok hozták magukkal a busójárás szokását. A már ott élő magyarok átvették ezt, hozzáadva a maguk hagyományait. Így a két népcsoport és kultúra találkozásával nyerte el a mai formáját.
A busójárás a farsangi ünnepkör végének a része. A farsang vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig tartó időszak. Az európai kultúrkörben ez a böjt előtti vidámság, a tánc és a lakomák időszaka. Éppen ezért Európa- és világszerte ekkor zajlanak a karneválok. Erre az időszakra jellemző, hogy az emberek álarcot öltenek, úgy vonulnak ki az utcára. Ott pedig a forgatagban táncolva, önfeledten (hiszen a maszk alatt nem tudhatjuk, ki rejtőzik, így azt tehetünk, amit csak szeretnénk) intenek búcsút a télnek, és várják a tavasz eljöttét.
A busójárás ennek a farsangi időszaknak egy sajátos megünneplése. Azért sajátos, mert ha farsangi mulatságról van szó, akkor a színes és vidám maszkok jutnak eszünkbe, nem pedig a félelmetes, állati vérrel bekent busó maszkok.
A busójárás során tényleg a tél elijesztése kap hangsúlyt, mindezt igen félelmetes maszkokban, ugyanakkor minél nagyobb zajt csapva.
A busójárás tekintetében a legnagyobb horderejű három nap a farsangvasárnaptól húshagyó keddig terjedő időszak. Ez az úgynevezett „farsang farka”. Ekkor tömegesen vesznek részt az ország minden tájáról az emberek a rendezvényen.
Kik vagy mik is azok a busók?
A busó tulajdonképpen egy olyan személy, aki birkabőrt visel a testén, az arcát pedig állatvérrel festett, félelmetes maszk takarja el. A jellegzetes viselet része még a bocskor és a fehér vászongatya. A busók derekára madzag vagy öv van kötve, amire több kolompot ráerősítenek.
A busójárás során a kolomp mellett előszeretettel használnak még kereplőt, fakürtöt, illetve bármit, amivel nagy zajt csaphatnak.
A busók célja az, hogy elijesszék a telet. Ezt a félelmetes maszkok és a zajkeltés mellett még úgy is demonstrálják, hogy a Duna vizére bocsájtanak egy koporsót, ami a telet szimbolizálja.
A húshagyó keddre virradó éjszakán pedig egy szalmabábot rituálisan végigvonszolnak a főtérre, majd ott el is égetik máglyán.
Ezek a busójárásra jellemző szokások a télnek való búcsút intést jelképezik, valamint a tavasz várását.
A busójárás mint program
Napjainkra a busójárás számos embert megmozgató rendezvénnyé, téli fesztivállá nőtte ki magát. Gazdag programokkal várnak minden érdeklődőt Mohácson, nem csak a busójárás idején.
Mohács
Mohács városa Baranya megye egyik legdélebben fekvő Duna-parti városa. Pécstől mintegy 40 km-re, a horvát határtól pedig mindössze 10 km-re helyezkedik el a Duna partján.
A város ugyan a busójárás miatt vált híressé, de nem csak azért érdemes ellátogatni ide.
A busójárás ugyan gazdag programokat kínál, de mellette más érdekességek is várnak minket Mohácson. Így érdemes más időszakban is elmenni, nem feltétlenül csak farsang idején.
Egy városnézésre bármikor szakíthatunk időt, illetve egy jó kis séta is bármikor belefér a Duna partján. Fantasztikus élmény a Mohácsi-szigeten túrázni, illetve természetjáró sétát tenni, esetleg ellátogatni a híres mohácsi csata helyszínére, vagy egyszerűen csak üldögélni a Duna partján és élvezni a folyó nyugalmát.
Mohács tehát kiváló úti cél, legyen szó az év bármely időszakáról, nem csak a busójárásról.
