A komposztálás remek módja annak, hogy házilag előállított tápanyaggal lássuk el a növényeinket, felhasználjuk a háztartási hulladékot, valamint hogy ne szintetikus szerekkel neveljük a növényeket. A talaj tápanyagtartalmának pótlása így a saját háztartásunkból történik.

Mi is az a komposzt?

Azt gondolhatnánk, hogy a komposztálás bonyolult és időigényes dolog, meg persze büdös is, amihez senkinek semmi kedve, de szerencsére ez nem így van.

A komposztba mindazon dolgok belekerülhetnek, amik szerves hulladékként a zöld színű kukában végeznék. A levágott fű, kerti növények elhalt részei, avar, a konyhában keletkező szerves hulladék. Kivételt képeznek a citrusfélék, a fenyő, a kávézacc, a tea, az állati eredetű hulladék. Az utóbbiak a fertőzésveszély miatt nem javasoltak.

A folyamat

A komposztálás tulajdonképpen egy bomlási folyamat, ahol az egymásra halmozott rétegek között a rothadásért felelős baktériumok teszik a dolgukat. De akár a gilisztákat is segítségül hívhatjuk, hogy segítsék elő a folyamatot.

Hogy elkerüljük, hogy bűzös legyen a komposztunk, oda kell figyelnünk arra, hogy megfelelő legyen a levegőztetés, és bizonyos időközönként meg is kell forgatnunk.

Összegezve: a komposztáláshoz nem kell más, mint levegő, nedvesség, tápanyag. Időben hetekről beszélünk, leginkább 15 hétről, ezért érdemes több komposztálóedényt is beszereznünk.

Tárolóedény

A komposztálás akár úgy is kivitelezhető, ha nem vásárolunk vagy készítünk semmilyen tárolóedényt, hanem egyszerűen kijelölünk egy félárnyékos helyet a kertünkben, és oda gyűjtjük a szerves hulladékot. A rothadási folyamatok ott is végbemennek, persze messze nem ez a legesztétikusabb megoldás.

Ha rendezettebben szeretnénk megoldani a komposztálást, akkor vásárolhatunk komposztládát, sőt, vannak olyan települések, ahol ez ingyenesen igényelhető. Jellemzően műanyag és fa tárolóedények közül választhatunk.

DIY komposztláda

Viszont mi magunk is készíthetünk ilyen tárolóedényt.

Ha nem akarunk túl sok időt eltölteni vele, akkor egy egyszerű műanyag kuka is megteszi. Lyukakat fúrunk az oldalára, hogy biztosítsuk a levegőzést, valamint jól zárható fedőt tegyünk rá, mert így megúszhatjuk a kézzel történő forgatást. Néhány hetenként fogjuk és jól meggörgetjük a kukát, és a komposztunkat máris megkevertük.

Egy kicsit időigényesebb, bár ez sem vészes, ha fából készítünk keretet a komposztnak. Itt is több lehetőség közül választhatunk, mert például készíthetünk lécekből (kellő vastagságúakból, hogy legyen tartása a ládának), ugyanakkor a jól bevált, sok mindenre felhasználható raklapból is. E mellett csak csavarokat kell beszereznünk, hiszen otthon minden szükséges eszköz megvan már hozzá. Gondolok itt a fűrészre és a fúrógépre.

A többi már tulajdonképpen csak a méretre vágás és az összeállítás. Nem fontos, hogy a ládának legyen alja, mert a talajjal nyugodtan érintkezhet, az nem gátolja a folyamatot. Tetőt viszont tehetünk fölé, hiszen a nap kiszáríthatja, az eső pedig túlságosan nedvessé teheti a komposztot.

Arra érdemes ügyelni, hogy a lécek között hagyjunk ki nagyobb távolságokat, hogy az „alapanyag” levegőhöz jusson.

A többi már csak az idő és a mikroorganizmusok dolga. A komposztot tavasszal és ősszel érdemes szétteríteni a talajon, amikor elkezdődnek és befejeződnek a kerti munkálatok.